12. Két arc
(Wolf Péter - Szabó Ági)
Nő, ki altatót mesél
Tört, sápadt lámpafénynél
Gyűrt kisruhák közt jár-kel
S a gond is vele kel fel
Nő, kit húz az éj felé
A hang, mely tőle válhat fénnyé
S ha végre színpadon áll már
Egy daltól egekig száll
Két arc
Bennük létezem, csak láss!
Egy sem álarc
Nézz!
Az is én vagyok, csak más
Egészben más két arc
Bennük létezem, csak láss!
Tudod máshol, másképp
Ismerős két arc
Nő, ki néha mában él
Pár máshogy boldog percért
S a dal, míg átfut az éjen
Ő várja, hogy hazaérjen
Két arc...
Volt egy pillanat, melyben másnak szólt
Most egyre távolabb ér a színpadtól
Két út van, s így már mindent megtalált
S ez a gondolat fonja át mosolyát
Két arc...
Én ez vagyok, csak láss...
vissza |