Ilyen Wolf Kati is, akinek már nagypapája a szentendrei zenei élet promines személyisége volt, apukája, a zeneszerző és még anyukája is, aki sokunkat tanít(ott) a gimnáziumban, majd később vezényel(t) a Szentendrei Városi Kórusban, miután átvette édesapjától. Kati a muzsika világába született,számára természetes a zene, az alkotói légkör.

(R.K.) Utálatos a kérdés, de muszáj megkérdeznem! Milyen volt Wolf Péter lányaként felnőni? Miben volt más, a gyermekkorod, milyen élményeket kaptál, ami eltér az átlagtól?

(W.K.) Számomra teljesen természetes volt, hogy Apu zeneszerző, tekintve, hogy így ismertem meg őt. Nekünk az volt a furcsa, ahogy mások szülei dolgoznak. Természetes volt, ha éjjel stúdióban volt, akkor másnap délelőtt csendben kellett lenni, hogy ő is tudjon pihenni. Jártak hozzánk híres emberek, de rájuk is úgy tekintettünk, mint bárki másra, aki Apu barátja volt. Ahogy másnak az a természetes, hogy apukája suszter vagy tanár, úgy számunkra ez a munka volt a természetes. Ahogy minden gyerek szeret bemenni a szülei munkahelyére, úgy számomra is különleges alkalom volt, amikor Apu bevitt minket a rádióba. A munkahelyére.

(R.K.) A gyerekeid mit látnak abból, hogy Te ekkora hírnévre tettél szert?

(W.K.) Mivel az X-Faktor előtt is énekeltem, több zenekarban is, így ők azt szokták meg, hogy esténként eljárok fellépésekre. Tudják, hogy anya most dolgozni megy, nekik is ez a természetes. Ahogy a szüleim sem hozták haza a munkát, úgy én sem teszem, és a fellépésekre sem viszem őket. Az X-Faktorral egy sokkal zsúfoltabb élet köszöntött ránk, azonban ez sem okoz nekik problémát. Különösen Lucának nem, alig volt fél éves, amikor az X-Faktor indult. Mogyinak már nem volt annyira egyszerű, neki okozott nehézségeket, december volt a fordulópont. Azonban akkor már láttuk, hol a cél, leültünk, megbeszéltük vele. Megígértem neki, hogy húzunk egy vonalat, csak addig kell még kibírni. Együtt számoltuk vissza a napokat és minden felszabaduló időmben arra koncentráltam, hogy minél könnyebben vészeljük át az utolsó heteket.

(R.K.) Ha valaki azzal a kérdéssel talál meg, hogy adj tanácsot, mi az, ami nélkül lehetetlen a munka a gyerek mellett mit mondanál?

(W.K.) Segítség. Segítség nélkül nem megy. Én hihetetlen mázlista módon rengeteg segítséggel vagyok körülvéve. Négy nagyszülő áll készen arra, hogy segítsen, a férjem is kiveszi a részét a gyerekfelügyeletben. Ő is nagyon figyel a gyerekek lelkére. Hiába állandó szervezés az életünk, a családi segítségen kívül még van két bébiszitterünk is. Tehát olyan nem fordulhat elő, hogy a gyerekeket ne tudjam biztonságban.

(R.K.) Ha már említetted, hogy a férjed elsősorban a gyerekekkel foglalkozik, ki bonyolítja a házimunkát és egyéb háziasszonyi feladatokat?

(W.K.) Az X-Faktor előtti életünkben mindent én csináltam. Belefért az időmbe. Néhány napra előre főztem és a takarítás és rendrakás is hangsúlyos szerepet kapott. Az X-Faktor alatt be kellett látnom, hogy úgyis működik az élet, ha én nem vagyok ott, ha nem én csinálok mindent. Ezért jár hozzám takarítónő. A takarításra szánt időt szívesebben töltöm a gyerekeimmel. A főzés is lazult, beiktatunk éttermezéseket is vagy rendelünk – az étkezések nem foglalnak el központi szerepet az életünkben, része annak.

(R.K.) Mi történik, ha elfáradsz, betelik a pohár, mik a túlélési technikáid?

(W.K.) Hihetetlenül hangzik, de nekem ilyen nincs. Úgy alakítottuk új életemet, hogy a hét elején csak a gyerekekkel, a családdal foglalkozom, hétvégén pedig dolgozom. Mire az egyikben elfáradok, addigra már jön a másik, így nagyon élvezem mindkét szerepet. Ha otthon vagyok, akkor Wolf Kati, az anya vagyok, farmerban, lazán. Játszom a gyerekekkel, Jankát hozom-viszem az oviba. Intézem a családi ügyeket. Ésszerű kereteken belül van napirendünk, ahhoz tartom magam – pl. a gyerekeknek nyolckor ágyban a helye. Amikor pedig dolgozom, akkor Wolf Kati, az énekes nő vagyok. A színpadi szituációnak megfelelő öltözetben és minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy műsorommal valami értékeset adjak.

(R.K.) Igen, hihetetlenül hangzik, bár teljesen logikus, sőt mi több, ideális – mindig így volt ez?

(W.K.) Nem. Miután Jankával befejeztük a szoptatást ismét énekeltem, sőt irodában is dolgoztam, négy órában. Nagyon jól éreztem akkor is magam, azonban általában ebédidőben mindig rám tört: hogy biztos ez az én utam? Ahhoz, hogy megtaláljam a helyem, jól is érezzem benne magam, sok segítségre volt szükségem. Különösen az X-Faktor idején, amikor esténként lelket kellett belém önteni. A segítség elsősorban férjemtől jött, aki 12 évvel ezelőtt úgy ismert meg, hogy énekelek (a legrégebbi zenekarom idén 20 éves). Ezért, amikor az elmúlt egy évben megfordult a fejemben, hogy micsoda rémes anya vagyok, hogy a karriert is próbálok vállalni a gyerekeim mellett, a férjem volt az, aki helyre tett. Neki sikerült úgy beszélni velem, hogy ne legyen lelkifurdalásom. Egyáltalán nem követek el bűnt azzal, ha nem teszem félre egyéni törekvéseimet, mert anya lettem – sőt hosszú távon mindenkivel jót teszek.

(R.K.) Évekkel ezelőtt már próbálkoztál a Megasztárban. Akkor miért nem futottál be?

(W.K.) Tudod, a tehetségkutató műsorok lelkileg felkészült emberek számára nagyon jó kiugrási lehetőség. Itt az X-Faktorban a mentorok háza is kemény próbatétel volt. Annak idején elég sokáig jutottam a műsorban, leültek velünk és elbeszélgettünk arról, ha tovább jutunk, mi minden várhat ránk. Akkor én megtorpantam, amit egy percig nem bánok. Valószínűleg, ha akkor nem adom fel, akkor most másmilyen életem lenne. Lehet, hogy még gyerekeim sem lennének. Nekem pedig az volt a fontos, hogy anya legyek, hogy legyen egy szép családom. Hét évvel ezelőtt valószínűleg még nem is voltam felkészült egy ekkora felhajtásra. Ahogy most látom, mostanra értem meg mind emberileg, mind művészileg egy ekkora feladatra.

(R.K.) Mit kaptál az X-Faktortól?

(W.K.) Sok élményt és szeretetet, egy profi csapatot, akik kihozták belőlünk a maximumot, és egy érdekes megállapítást: azt, hogy rengeteget bírok, terhelhető vagyok. Az X-Faktor nélkül lehet, hogy rá sem jöttem volna, mennyire tudok küzdeni az álmaimért. Arra is az X-Faktor alatt jöttem rá, hogy főzni egyáltalán nem szeretek, csak sütni.(nevet.)

(R.K.) És tényleg! Mi lesz az álmaiddal? Elérted már?

(W.K.) Az álmaim egy részét elértem, nagy nyilvánosság elé kerültem. Most sokkal több emberhez el tudom juttatni a dalaimat, sokkal több embernek tudok minőségi zenét és élményt nyújtani. Most az álmom az, hogy ezt minél tovább és jobban csináljam.

Amikor Katit a siker receptjéről kérdeztem, csak annyit mondott: „Fogalmam sincs, hogyan kell csinálni. Ugyanúgy próbálkozom, mit Te vagy Ő, vagy bárki más”. Szavaiból nyugalom és őszinteség áradt, a gyerekek pedig tündériek voltak. Elhihetitek nekem: Wolf Kati, akit látunk a képernyőn, hallgatunk a rádióban, sőt, aki ír nekünk a facebookon, az a NŐ, aki csodálatosan énekel, csinos és elégedett és életét a két kislány tette tökéletessé. Ahogy eddig is gondoltam, nem kell, hogy mindannyian világhírnévre tegyünk szert. Azonban ha példák után akarunk kutatni, akkor Kati az, akitől igazán megtanulhatjuk, hogyan maradjunk meg egy személyben anya, nő, barátnő és értéket teremtő munkaerő.

Köszönöm szépen az interjút!

forrás: kismamaruha.net

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.